Soha nem készültem erre a pályára.
Érdekelt a pénzügy és közgazdaságtan, de valójában mindig is a vállalkozások világához vonzódtam. Gyermekkori jó tanácsok hatására a könyvelői pálya felé indultam, majd következő lépésként közgazdász lettem.
A banki munkámban azt szerettem a legjobban, hogy vállalkozóknak segíthetek anyagi forrásokhoz jutni, miközben a cégük elemzése által ők maguk is többet tudtak meg a vállalkozásukról.
Volt olyan cég aki 10 millió Ft-os rövid lejáratú hiteléért szinte naponta betelefonált a bankba, mintha az élete múlna rajta, miközben a főkönyvi kivonata szerint 20 millió Ft-ot meghaladó összeg volt a pénztárában. Gondolom sokan sejtjük miért. Ő azonban nem tudta, hogy ez gond.
Láttam azt a kitűnő szakembert, aki azért indította a vállalkozását, mert valamiben úgy gondolta tényleg ő a legjobb. Ezt a cége fejlődésének az üteme is mutatta, de volt egy akadálya. Soha nem tanulta meg azt, hogyan álljon egy vállalkozás élére vezetőként. Amellett, hogy kitűnően érti a szakmáját nem látott túl azon a dobozon, amit saját maga számára egy építőipari vállalkozás jelentett és nem volt mellette senki, aki rávilágított volna a vak foltjaira.
Sajnos több céget láttam már amiatt elbukni, hogy a munkavállalók a vezető „fejére nőttek” és a vezető már nem szeretett bejárni a saját cégébe. Szembesültem már széthullott családokkal, ahol csak a vállalkozásban lévő tulajdonhányad tartott össze már teljesen széthúzó feleket egy süllyedő vállalkozásban.
Ezek a példák szerintem mind egy közös okra vezethetők vissza, mégpedig arra, hogy nem ismerjük eléggé önmagunkat ahhoz, hogy olyan lépéseket tegyünk az életünkben, amelyek valóban a vágyott életstílusunk, életminőségünk felé visznek.